Most Stellának ugye aludnia kellene. Hogy hol van épp? Apukája takaróját lehúzta a földre, azon tornázik s közben az alváshoz megkapott cumijával kopácsol... ez van. (jaaaj, tegnap milyen jót aludott :))))))

Ma 10-re mentünk. Stella várta. Annyit tudott, hogy ma is megyünk az oviba, ahol ma is sok játék lesz, s ma is sokat játszhat a játékokkal és a gyerekekkel, ma is ott lesz a Tante Krisztina, s ma is ott lesz anya. Tehát Stella várta. Én is vártam.

Megérkeztünk, Stellát úgy kellett visszatartani, hogy ne cipöstül rontson be a terembe. Szépen levetköztettem, cuccait a dundi szivecske jelhez felakasztottam, váltószandit ráadtam, s irány a terem. Megint édesen játszott, csak akkor futott hozzám, ha attrocitás érte, mint például a ceruzákkal akart futkosni, s azt egyik Tante szép szóval ugyan, de nem engedélyezte... ilyenkor hozzzám szaladt a Nyuszi kis vigaszért. Amúgy minden rendben volt.

Kicsit úgy érzem, nagyon lassan megy ez a beszoktatósdi. Tegnap 1 órát voltunk ott, a nyelv okozta stressz  miatt hazajöttünk. Ma is csak 1 órát voltunk ott, majd hazajöttünk. Holnap fél 10-re megyünk, s ki is megyünk a gyerekekkel az udvarrra.

Tante Krisztina kedves volt, elmondta nekem, hogy ö lengyel, ök is csak az anyanyelvükön beszéltek otthon. A kislányának nagyon nehéz volt az elsö idöszak a nyelv miatt, de pár hónap múlva már szépen kommunikált.

Ma mielött eljöttünk, volt egy kis körtánc. Szólt a magnó, s két Tante és 4 tavalyról maradt gyerek táncolt, lábujjhegyen járt, szökdécselt, ahogy a dal épp kérte. Akkor már csak Stella volt ott új, s egy 18 hónapos kisfiú. Ö se ért egy szót se németül. A lányommal együtt különcködtek, míg a csoporttánc ment.

Nem baj. Lassan, de belejövünk. Lányom várja a holnapot. :) Én is nagyon :)