Egyszer szégyenlösködik, zavarban van, ez inkább felnöttek elött fordul elö. Ilyenkor mozdulatlan ö is, a feje is, csak a szemét mozdítja, de azt is alig.

Máskor pedig huncutkodik a kisfiúkkal. Rájuknéz, olyan nagyon ránézéssel, ha azok utána erednek, sikkancsolva szalad, göndör fürtjei lobognak, közben hátra-hátra néz, hogy fut-e még a kisfiú. Ha fut, akkor sikkancsolva fut tovább a Nyuszi is, hozzám, átöleli a lábam, s közben hátraforgva mondja, hogy "juuuuj, juuuuj", aztán megint ránéz a kiszemeltre, megint futásnak ered, megint sikkancsol, megint mindig hátratekint :)

stb...stb...

Mindenki nevét mondja. Hol így, hol úgy. Azt nem szeretem, ha engem legabiz, vagy apáját lepetizi, mert mi a szülei vagyunk :)

Ha megyünk a játszira, mindig kiabálja, hogy Aniiii, gyeje! Anita barátnömre gondol, s a kisfiára, Benre. Öket ismeri szerintem a Nyuszi a legjobban, rajtunk kívül, hisz legkorábbtól ismeri öket, s rendszeresen találkozik velük.

Imád az ágyunkon ugrálni, aztán befekszik, magára húzza a takarót, s kiabál, hogy: "Ebbujt!" Akkor meg kell  öt találni, s ha megtaláljuk, nagyon hálásan s irtó hangosan nevet :)))

A kakit letagadja, ill szól, hogy kaki van, de a pelenkázást már nem engedi. Ragaszkodó tipus, no! ;))

Ha babakocsival sétálunk, pl délelött boltba, mindig sorolja az otthoniakat: Mamiiii, Aadjiii, Tomás, Bajázs, Mamaaa, Hóljó (Hógolyó, a kutyus), Cica (Sopánkának hívják, s hát ezt még nem mondja), Búbá (Búbánat rövidítése)...

Kedvencem, mikor mondja, hogy: "Okkké!" "Tutti!" "Pancsi" "Nincs"

- Stella rászokott, hogy 3/4 9-kor fekszik le este aludni s kb reggel 7-ig alszik. Délben 3/4 1-töl kb 1,5-2 órát.

- Délelött is, délután is játszira járunk. Oda, amit a kullancsos napon találtunk. Ez egy teljesen új játszi, idén júliusban adták át, kimondottan kisgyerekjátszi, körbekerítve, puha talajjal, szinte süpped a lábam alatt a talaj, s a legfontosabb, kicsiknek való játékokkal, mint csúszda, homokozó, kisház, mászóka, rugóshinta.

Aug.1. Bringákkal mentünk a Dunaszigetre (Donau Insel). Elötte napon játszira, ezen a napon egy olyan pancsihelyre, ahol nem lehet fürödni, csak pici viz van, s vizes játékok, mint pici vizimalom... A víz csapvíz, nekem iszonyú hideg, de a gyerekek nagyon élvezik a szabadon sarazást, kavicsozást, vizezést...

Egyszercsak jön a Nyuszi, hogy: "szúr! szúr!" s néz az elöre nyújtott lábikájára. Amikor megláttam, hogy mi szúr, majdnem elájultam. Egy iszonyú hosszu fadarab állt bele a nagylábujjába, a lábujjhajlattól egészen a lábujj közepéig, s a lábujj hajlatától még kilógott a bütyök felé (na nincs bütyke a Nyuszinak szerencsére, csak hogy érthetö legyen, mitöl kaptam frászt)

Én okos azt gondoltam, ha ilyen erös a szálka ill fadarab, akkor azt gyorsan könnyedén kihúzom. Persze a Nyuszi elrántotta a lábát, így egy elég hosszú rész beleszakadt. A jéghideg víz azonnal lehütötte neki, így nem sírt tovább, de mi apájával aggódtunk, hogy most mit is kell? Hogy is kell?

Aztán eszünkbe jutott, hogy ez a hely olyan mint egy strand. Van büfé, van wc (kerekes székes is), tehát tuti van Elsösegély. Hát volt is. Apa bevitte a Nyuszit, hogy nézzék meg, s mondják meg, mit kell tenni. Hát ki kellett szedni. Na igen, de mélyen volt, Nyuszi még a lábkörömvágástól is üvölt. Apa és a doki szorították a Nyuszi lábfejét, én a combinál próbáltam a rugdosásokat mérsékelni, közben ráhajoltam, suttogtam neki, hogy jaj, tudjátok. A doktorbácsi csak segíteni akar, kiszedi a nagy szálkát a Nyuszi lábából, hogy az majd ne fájjon. Apa, anya és a doktor bácsi is szeretik a Nyuszit, ne sírjon a Nyuszi, mindjárt kész vagyunk. Nem fog fájni, csak ne rugdosson a Nyuszi. És így tovább, és így tovább....

20 percig tartott. Iszonyat mélyen volt, s Stella iszonyúan rúgkapált, feszített, ellenkezett...

De végül kint volt a szálka, Nyuszi és Anya kaptak fagyit, hogy megnyugodjanak (kicsit remegett Anya a nagy küzdelemtöl és lelki megpróbáltatástól, apa meg elfutott a Dunához, s csobbant benne egy kellemeset)

Tanulság? 1. nem szedünk ki kapkodva fadarabot a gyerek lábából. 2. minden jó, ha a vége jó :)

Nyuszi még ma is (ma már aug.8.van) mutatja a nagylábujját, hogy: "Bibi. Pasz." Vagyis tegyek a bibijére sebtapaszt, de persze csak azért, hogy leszedegethesse :)

Júli 20. Már Bécsben voltunk, délelött nagyot sétáltunk babakocsival, játszóteret keresve, hogy ne mindig a ház alatti homokozóban játszon a Nyuszi, valamint legyen társasága. Nagy társaságimádó a lányom :)

Viszont a déli alvás után láttam egy mákszemnyi fekete koszdarabkát a hajában a forgónál. Le akartam hussantani, de nem esett kis. Akkor körömmel akartam lehúzni, nem jött le hirtelen. Akkor mégjobban odafigyelve húztam meg a pordarabkát a körmömmel. Na, kijött. S majdnem elájultam! Egy mini kullancs volt!!! A fürdöszobában a csapba dobtam s szétnyomtam, kis vér jött belöle, tehát tuti nem kosz volt (láttam a lábait és hogy feje van)

Utána persze a beadott kullancsoltás ellenére (hisz ugye nem minden ellen véd) izgultam s figyeltem a Nyuszit, de semmi rendellenes nem történt...

- Esztergomi nyaralásunk hatására Stella sokat beszél.Mert ott ugye sok magyar nyelvü inger érte. Egész nap. S nem csak tölem. De csak szavakat mond, de azokat folyamatosan. S folyamatosan utánunk mondja, ha valami érdekes szót hall. Mások elött változó, hogy mennyire beszédes. Vagy csendeskét játszik, vagy nagyon locsifecsi.

- 2 hétig összevissza pisilt-kakilt, ahová épp, hisz ritkán volt rajta pelus. Nagyon meleg volt, s gondoltam, itt a lehetöség, hogy megismerje testi müködését. Hát pisilt ide, kakilt oda.. :) Mutattam neki a bilit, szívesen rá is ült játszásiból, de nem akarta megszentségteleníteni. :)

- Este 9-kor ment aludni, de korán kelt. 6 körül. (Korábban 8-kor feküdt le s 6-kor kelt)

- Esztergomban a 2 hetes otthonnyaralásunkkor többször is aludt Búbánatban a fenti szobában :)

- Július 7-én voltunk a Bense dokinál. Vírusos hörgögyulladás volt a megállapított baj. Hogy mi volt a baj? Nyügössége, éjjeli felriadások, hajnali kelés, nemevés, nemivás, sírások, Bense doki látogatása után még láz is 1-2 este...

- Mint írtam, Egomban Stella még mindig korán kelt, de már 9-kor feküdt. Lehet hogy emiatt, vagy a betegeskedés miatt, vagy a napközbeni höség miatt, vagy a hátul dolgozó utolsó 4 fog miatt..de ébredés után mindig olyan nyügös volt... Az egyetlen neki megfelelö megoldás a korai babakocsis sétálás volt, ezért ébredés után szinte azonnal indultunk minden reggel a még üres városba. Petöfi utca, Bástya környék, Széchenyi tér, piac, haza. Közben eztazt elintéztünk, ha valami már nyitva volt.

- Egomban 2 héten keresztül nagyon meleg volt, ezért délelött is, délután is lementünk a Kempingbe pancsizni. Stella amúgy is nagy pancsibajnok, de a höséget is le kellett valahogy vezetni, hiába volt a Nyuszi kicsit betegecske. Imád úszógumival ugrálni a vízbe :) Fotók a fotoalbumponthun :)