Azt tudjuk, hogy Stella igényli a társaságot, nem egy magába zárkózó tipus. A kis drágám az oviban nem szereti, ha az ö kis dedós csoportja össze van vonva az ovisokéval, ahogy majd nyáron végig lesz, de tegnap megzabáltuk! Jöttünk haza a fagyizásból, krétáztunk az udvaron, egészen addig, míg a mi kis egykénk felfedezte, hogy a lógó mérleghintán két nagylány hancúrozik. Odaszaladt, levette a szandiját, s magyarázott valami érthetetlent a sikoltozó lányoknak, akik nagyra meredt szemekkel néték a mi kis barátkozni vágyó lányunkat is, s minket is...

Aztán a lányok odébbálltak, mert voltak lent még más barátok is. A mi Nyuszink a 2,5-3 évével ment utánuk, vitte a kis kannáját, amiben a kréták vannak, s ment, amilyen gyorsan csak tudott.

Aztán a két lányt beelözte, így 2 uj nagylány s a 2 eddigi között ment a fent említett tempóban és módon :)))))  Közben mindig nézegetett hátra, hogy az ö elsö 2 barátnöje megy-e még utána :))))

Aztán történt egy kis baj. Kiesett 2 kréta, el is törtek, s azokat ugye fel kellett szedni. Igy a 4 lány elöre került, Stella lemaradt. De sebaj!!! Mentünk utánuk a kosárhintához :)))))

Apa tesztelgeti a Nyuszinkat. Kérdezi töle, hogy:

-"Nyuszika, mi van a zoknidon?" S a zoknit díszítö képre mutat, ahol a Kitty cica kezében van az alma.
-"Alma."- felel erre helyesen a Nyuszi.Erre apukája, hogy: 
-"De hogy mondják azt németül? Jaaaj, én nem tudom. Elfelejtettem. Anya, te tudod?"
-"Éééén? Hát hogy tudnám! Nem tudom. Nyuszi, te tudod, hogy hogy mondják az almát németül?" Erre Nyuszi:
-"Ápfel"

Mert hurrá, tudja :)))) meg sok mást is. Ugyan az oviban még mindig nem beszél, csak a gyerekekkel gagyog, de a szavak azért mennek neki :)))

Tegnap az ovi után elmentünk egy közeli mezöre, ahol van nagyon magas mászókás csúszda, meg 2 hinta, minden fából, s ennyi. De szeretünk oda menni. A csúszda iszonyat magas. Olyan 5 méterre saccolom :)

Tehát tegnap ovi után azonnal odamentünk, onnan hazafelé bolyongtunk még a mezön, tobozt kerestünk a házak között...ilyesmi. Aztán ahogy jöttünk, az ovi elött jöttünk el, bár igyekszem nem sokat arra járni a Nyuszival, hogy ne pörögjön fel, hogy: "Anya! Ovi! Nem!" De aztán volt öröm, mert Kevint pont hozta ki az oviból az anyukája. Itthon együtt mentünk le játszani, volt nagy sikkancsolás, kergetözés, lökdösödés a játékbirtoklás miatt, jaaaj, nagyon jó volt nézni a gyerekeket. Ugye 8 nap különbség van csak köztük :)

Idönként Stella "Mámá"-nak szólitott engem, Kevin pedig "Ánnyju"-nak szólitotta Juliát.
Aztán Juliának még boltba kellett mennie. Hogy ne kelljen Kevint is magával vinni, mondtam, hagyja itt nálunk. Ùgyis jöttünk már fel, gondoltam, ellesznek egymással a kisbarátok. El is voltak. Persze nem babáztak, hanem épitökockáztak

Meg ettek kígyóubit kiflivel és szörpölgettek gyümölcslét, mint a jó cimborák a kocsma teraszán...

Aztán Stella úgy gondolta, hogy kakil is, míg Kevin lovacskázott

Hát így zajlik még nálunk a barátkozósdi. Na zajlik az máshogy is, pl

Bennel: ha szabad területen vagyunk, Stella a dackorszaknak megfelelöen messzire iramodik, hátra se nézve szalad messzire, vagy épp Benre jön rá a hüppögösdi, s Stella hangoskodásait nehezen viselve kifakad..
Itt csendben megjegyzem, ugyan Ben 8 honappal fiatalabb, de ez csak pár dologban látszik. Se a méretén,se a fejlettségén nem nagyon vehetö észre.

Niklassal: ö egy ovis kis társa Nyuszinak. 1 hónappal idösebb, viszont kisebb is, vékonyabb is, de nagyon édesek együtt. A többször említett Hardegasse játszin meztelenkedtek pl múlt héten többször is a sárban dagonyázva. Aztán labdázásnál Niklas elöszeretettel mondja, hogy: "Stellamama. Geh weg." Vagyis húzzak arrébb :))))

Pia: szintén ovis kistárs. Ö még nagyon fiatal, s pici is. Na vele Stella nem annyira tud mit kezdeni, igy maradt az egymás melletti hinta használata közös sikoltozással :)

Hát nem sok minden történik velünk. Egyszerüen csak dackorszak van és kész. Ezt a dackorszakot a hozzánemértöknek úgy jellemezném, hogy "A jusztis és a jusztse korszaka."

Jó példa, hogy Stella imád krémezni, mint sok kortársa gondolom... De amikor reggel és este bekenném, akkor jusztse engedi. Indulni kellene az oviba, de ö még mindig pucéran menekül itthon elölem... amikor pedig a játszin játszania kellene, megtalálja a napkrémet, s ha mondom, "Nyuszika, hagyd a krémet, tedd vissza a táskába." Akkor ö jusztis csak azzal akar játszani, rossz esetben órákon át, végül még aludni is vele akar.

(ugye frankón bemutattam a kor lényegét? :)