Lázcsillapítás után.
Nem részletezném Nyuszi bárányhimlötörténetét tovább, csak 1 éjszakát írnék le.
Azt olvastam, hogy a bárányhimlö lázzal is jár. Nem magassal, de lázzal. 37,5-38,5 közöttivel. A 6. napon este úgy volt, hogy apa fekteti Nyuszit, aki annyira ellenkezett, hogy mégis én kerültem bevetésre, melléfekvésre, kezefogására.
Apa lefekvés elött mindig kiszellöztet a Nyuszinál, majd max fokozaton jól felfüti a szobáját, hogy vissza melegedjen. Most is így volt. Ami másként volt az az, hogy elfelejtettük a kavarodásban/hisztiben lejjebb állítani a fütést.
Én ugye a Nyuszinál aludtam, s fel is keltem arra, milyen iszonyúan izzadok, de levettem a hideg föld miatt felhúzott zoknimat, s aludtam tovább.
Mígnem arra keltem, hogy Nyuszi nagyon nyögdös álmában. Ez nála a láz jele. Felnyúlok, s érzem, hogy süt. Nem simán meleg volt a kis teste, hanem iszonyúan meleg volt a Drágám.
Rohantam a lázcsillapítóért, közben rájöttem a fütésbajra, radiátort lecsavartam, szobát kiszellöztettem, s mikor visszaállt a levegö, még a hálózsákot is levettem róla. Aztán eszembe jutott, hogy nekünk van lázmérönk is. Kiszaladtam érte, megmértem a Nyuszi höjét, 39,7-et mért. Majd elájultam. Persze 37,9-ig nem birtam tovább aludni, ez jó 1-1,5 óra volt, de aztán megnyugodtam, s Nyuszi is, én is jót aludtunk reggelig.
