Már többedszer fordult elö, hogy amikor apa jött haza, s én valamilyen okból bezártam az elöszobaajtót, akkor ahhoz, hogy bejöhessen, be kell engedni. Apa jött, Stella meglátta az üvegen át, s mondta neki, hogy "Nyitoooom!"

Ahogy anyukája szokta mondani :)

Az oviban az is nehéz a Nyuszinak, hogy sok a szabály, s ö nem érti öket. Pl csak az asztalnál lehet enni is, inni is. Ma azért nem akart délelött enni, mert nem akart odaülni az asztalhoz. Ennek orvoslására azt találtam ki,hogy kihoztam a Nyusziszobából a kisasztalát és a székeket, s mostantól itthon is az ö kis asztalánál eszik-iszik. Az elsö forduló jól sült el. Nagyon szépen ebédelt!

Na persze a tschüss nem számít. Az köszönés.

Tegnap néztük a kisvakondot dvd-n. Amikor a kisvakond sírt, Stella mondta nekem, hogy: "Síj. Akond. Síj."

Aztán odaszólt a vakondnak, a kis dundi kezeivel is hívva öt, hogy: "Komm!"

8-ra mentünk. Stella megint minden köszönés nélkül rohant be játszani. 2 kislány a kisasztalkánál reggelizett éppen. Mivel Stella nem szokott reggelizni, csak tejet inni, fél adag tejet adtam neki, hogy majd az oviban büszke lehessek, hogy ö milyen szépen eszik.

Ehelyett: :)))))

Tehát ehelyett: A játékból felállva Stella odarohant a kisasztalhoz, ahol a reggeli volt kikészítve, elkapott egy kenyérkét, s szaladt vissza játszani. Szaladt volna. De ugye rá lett szólva, mert csak ülve szabad enni, két okból is. 1. Milyen malacól lenne, ha az összes gyerek ott és úgy enne, ahol és ahogy akar. 2. Mivel nem jut gyerekenként egy ovónö, ezért nem tudják úgy figyelemmel kísérni az étel útját a gyerek szájában, ha nem az asztalnál ül. Ugribugri közben félrenyelhet, bármi történhet. Summa summárum, az asztalnál esznek és isznak. És ez így van jól.

De Stella ezt nem így gondolta. Elég sokáig harcoltam vele, hogy üljön le, én is odaültem...stb..stb... végül inkább nem evett. Tudooom, nem fog elfogyni :)))))

Eztán játszott tovább, nagyon szépen rajzolgatott, söt, aminek nagyon örültem, mivel kerüli a felnött-németül beszélö társaságot, nagyokat nevetett, mikor Tina Tante leült mellé (gondoltam, ezzel jól elzavarja a rajzolástól a lányomat) s kis dalocskát énekelve rajzolt Stellával. Aki örült, kacagott.
Dundi felhöt rajzolt a Tante, aztán azokból hullló esöcseppeket, s a dal végén az esö mindig Stellán landolt, a Tante a rajzon levö esöcseppektöl a Nyuszi orrához, füléhez vitte az esöcseppeket :)))) mintha csikizni akarná :))))

1,5 órát voltunk ott. De pl Kevin, a szomszédfiú ma be se akart jönni. Hiába volt ott Stella. Annyira sírt, hogy haza kellett vele menni. Mindenáron a cipökhöz ment, s hisztizett a sajátja mellett... egyértelmü jel. Anyukája is majdnem sírt. 3 hét és dolgoznia kell. Kevin fél 7-töl fél 4-ig lesz oviban... hááát. Egyelöre ennél jobban állunk. De majd kiderül, ki hogy veszi az akadályokat :)

Amikor eljöttünk az oviból, Stella elkezdte mondogatni a babakocsiban, hogy: "Tina. Tina. Tina..."

Olyan jó lenne, ha lassan feloldódna ebben a nehéz, semmit nem értö helyzetben. Bár mivel én is ott vagyok, boldogan megy oviba. Még :)