jún
15

Ma volt a nagy nap. 12-re mentünk az oviba, ahová Stella szeptembertöl járni fog. Vinnem kellett pár iratot mint oltáskönyv, e-card (tajkártya)...

Na, megpróbálom összeszedni a megérzéseimet. De csak röviden:

12 elött kb 8 perccel mentem be a kapun. Nem gondoltam, hogy egy kedves valaki azonnal megmutatja, hogy hol a vezetöovónö. De mivel megmutatta valaki, ezért ugye nagyon hamar voltunk ott. A vezetö ezt jelezte is az órájára pillantva, azt ugyan nem mondta (nem láttuk), hogy vannak nála, csak hogy majd 12-kor. Na de addig mit csináljak? Már bent voltunk az oviban. (Itt csendben megjegyezném, hogy már 11-töl az ovival szemközti játszótéren játszottunk a tüzö napon...) A kedves illetö, aki megmutatta a vezetöovónöt, felajánlotta, hogy nézzük meg addig az udvart. Ki is mentünk. Ez jó ötlet volt. Nyuszinak nagyon tetszett. Azonnal felült egy 3 kerekü biciklire (olaszkáim után csak tricsiklettának hívom :), majd felmászott egy nagyon magas csúszdához, ott le is csúszott, közben megismerkedett pár kislánnyal, aztán egy kisfiú is odajött, hogy hogy hívják a Nyuszit, s amikor már tudta a nevét, kérdezte a Nyuszitól, hogy kér-e aranyat? :)))) Hát nem édes? Na a kavicsok (sima, hagyományos kavics a földböl :) azonnal elnyerték lányom tetszését, s elvette a 2 legnagyobb követ. A kisfiú megkérdezte, hogy nem akar-e inkább picikét választani. Hát nem kellett 2x felemlegetni, ugyan az inkább szót a lányom nem értette, ezért elvett még 1 követ, egy picikét :) Aztán a kisfiú csúszdázni hívta a Nyuszit, aki nem akart vele menni, így a kisfiú kénytelen volt megmutatni nekünk, hogy ö hogy tud egyedül csúszni. Persze végig integetett a Nyuszinak :)))))

Na, eljött a 12 óra. Mert elöbbi események kb 5-6 percet vettek igénybe. Mikor bemetünk, a vezetöovónö pont kikisérte elözö vendégét, s mosolyogva felénk fordult. Na de! Ha láttatok már csúnyát!? Bioszandi, kinyúlt, felül gumis, alul szükülö macigatya (amit otthon is látni idönként utcán embereken. Rémes!!!), valami passzentos felsö, mert hát nehéz lett volna nem passzentosat felvenni a méretek miatt, ovónöhöz nem illö nemkedves arc, nagyon vékonyszálú, szinte fejretapadó, nagyonkevés, lógó, ápolatlan hosszú haj...

Beinvitált minket az irodájába, ahol helyetfoglaltunk, ö is, ö elkezdett papírokat keresgetni, rakosgatni, közben mi ültünk vele szemben, Nyuszi az ölemben, már fáradtan, de türelmesen. Mire a vo (vezetöovónöt nem írom ki többet) összerakta a papírhalmot, Nyuszi kapott egy papírt, persze ez se a vo-nak jutott eszébe, s elvettem neki egy ceruzát is az asztalról, mert nem tudom, a vo mivel rajzol, de a lányom íróeszközzel :)

Aztán mikor Stella a 3. íróalkalmatosságot vette el az asztaláról, mosolyogva, kedvesen ugyan-de nekem nem tetszik és kész- de elvette az íróeszközöket, s elövett egy halom színesceruzát, amit persze elsöre is elövehetett volna, mert ugye amiböl Stella válogatott, azok az ö ceruzái és tollai voltak.

Aztán meg órákon átnak tünt (több, mint egy órát irogatott, töltögetett nyomtatványokat, fénymásolgatott, de hogy miért nem készít be szetteket, hogy ne akkor kelljen, mikor a paciens ott ül????) tehát Stella egy idö után kicsit unta a rajzolást, akkor elvette az asztalról az üveg, igen, ÜVEG papírnyomót, amint a vo teljesen meglepödött. Nem tudom, mit gondolhatott, mit fog egy 21 hónapos gyerek csinálni több, mint 1 órán keresztül az ölemben...

De a vo csak irt, irt, csak pakolt, papírozott, fénymásolt... végül Stella már iszonyat fáradt volt, mert ha az ebéd kimarad, az oké, de az alvás??? Na AZ nem oké! Tehát már a végén tartottunk a nyomtatványoknak, mikoris Stella fogta, s a fabogyókás-láncos cumiját odavágta ahová repült. Na hová repült? Hát, ha a vo nem húzza le a fejét, akkor gondolom a homlokára repült volna :)))) Ez még 2x lejátszódott, már a cumi se nyugtatta meg, én se tudtam, de végeztünk, indultunk. Betettem az autóülésbe, s mire beültem a kocsiba, már aludt is....

süti beállítások módosítása