ellen véd az a szuri, amit ma a Nyulcsi kapott a gyönyörü popijába. Vagyis nem a kullancs ellen véd, hanem: azt tudom, hogy az agyhártyagyulladás ellen véd, a Lyme-kór ellen nem véd, de úgy tudom, hogy utóbbi ellen semmi nem véd. Viszont ha a kullancs csípés nagy területen vörös és körülötte duzzadt, akkor azonnal orvoshoz kell fordulni, mert az időben észrevett Lyme-kór antibiotikummal gyógyítható. (Amúgy, ill anélkül halálos.)

Nyulcsira visszatérve (végül is nem kullancsnapok a blog címe) csak addig sírt, míg megkapta a szurit. Feszítette a kis testét, csimpaszkodott bennem, mint egy kismajom. De amikor készen volt a doktor bácsi, Nyulcsi kicsit nézegette öt nem kedvesen, s megnyugodott. A szurit-gondolom más orvos is- úgy adja a doki, hogy mindig én fogom a Nyuszit, átölelve, ö a nyakamba csimpaszkodik, én a fél pelust megnyitom, s jöhet a szuri. Azt gondolom, ez az anyuka által nyújtott biztonság azért segít kicsit a megnyugvásban.

Ezt mondja Stella, ha valamit magyaráz, valahová vinni akar, valamiröl tudósítani akar.

Ma reggel a hálóból mutogatott ki a konyhába, hogy: "Ott! Ott!" Kimentem vele a konyhába, s hát kiderült, mit is szeretne. A tegnapi teásflaskát mutogatta. Csináltam neki gyorsan egy friss itókát, megkapta, s  már rendben is volt minden. :)

Nagyon élvezem, hogy már kifejezi magát, hogy már lehet kérdezni, bólogat, jelez...