Szégyellhetném magam, hogy EZ az örömöm, de ez van. Kisgyerekes anyukaöröm. Na nem minden családban, de azért sokhelyütt.
Tehát tegnap 20,20-tól aludt a Nyuszi, szünet nélkül reggel 8,20-ig. Ùgy, hogy én reggel már nem bírtam, s kimentem a mosdóba, meg a konyhában is tettem vettem. Kis zukkínimosás, szeletelés, mosogatás :) Ezekre se kelt fel a Nyuszi. Máskor hajnali 5 körültöl már a takarómat se igazíthatom meg, nem fordulhatok meg, semmit nem szabad, hiába zsibbad éppen a karom, mozdulatlanul kell maradnom, mert felkel a lánykánk.
S olyan édesen, kedvesen, kócosan kelt a mi kicsi Nyulcsink. EKKORA alvás után :)
