az örlöfogakkal. Szegény Nyuszika ma nagyon sírós volt. Nagyon s vigasztalhatatlanul. A délutáni alvásból zokogva ébredt, persze nem is aludt annyit, mint szokott, s ébredéstöl kezdve 1-2 órán át nem tudtam "levakarni magamról". Szegényke csak csimpaszkodott a nyakamba és sírt. De ha letettem, akkor meg zokogott. Így a nyakamban töltötte a délután egy részét.
Szerencsére, mikor apuja hazajött, már nem volt ilyen a helyzet. Megnyugodott a fogacska is, a lányka is, én is, apa meg egy édesen huncutkodó kislánnyal találta szembe magát. :) Nem is a szokott idöben fektettük le. Nyuszka nem adta jelét a fáradtságnak, így kiélveztük, hogy milyen édesen játszik. Hadd játsszon! 7 helyett 8-kor fektettük le.
S ma nagyon sokat ment. Mármint nem csak pár lépéseket tett egyedül, hanem keresztül-kasul haladt a szobában. Olyan édesen rakosgatja a kis gyönyörü lábait, s viszi a dundi pelusos popókáját :))))
(az normális, hogy ennyire nem tudok vele betelni????? mert nem tudok :)
Ma borsófözi volt. S ma mindenki jól lakhatott. ;)
