A bölcsi ugye még korai volt. Mondthatni, hogy végig visszahúzódó volt a Nyuszi, mindig arra várt, hogy elhozzam. Sírt is sokat. A nyelvet se beszélte, s nem is tudták az ovonénik, hogy érti-e a németet, mert néha igen, néha nem. Sokszor tettette, hogy süket...
Nyáron már élvezte az ovit. Mert nyáron úgy van, hogy a bölcsisek az ovisokkal vannak, hiszen nincs teljes létszám. Itt nem zárnak be az ovik, viszont kötelezö kiirni 4 hét szabira minden gyereket, így összevont csoportok vannak. Na ez a Stellának, Kevinnek, Niklasnak és Leanak jó is volt. Megszokhatták a nagy gyerekek társaságát, a nagyobb önállóságot, a hangosabb játékokat (gondolhatjátok, mikor a 6 éves fiúk játszanak, az kicsit más, mint a bölcsiben a 1-2 évesekkel)...
Szeptembertöl viszont hivatalosan is ovodás a mi Egyetlenünk. S képzeljétek, élvezi az ovit. Hiába dolgozom hétfön csak délig, egykor itthon vagyok, na ekkor takaritok, bevásárolok, orvoshoz megyek, dolgokat intézek... S 4-re megyek a Nyusziért. Ez bevállt. Szeret ott lenni, 4-re kitársaságozza magát :)))
